Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A partifecske leírása

2008.02.26

Partifecske

Riparia riparia GB Sand Martin US Bank Swallow D Uferschwalbe

Hang
Elterjedés
Fészkelõhely
Költési idõ
Fészkelés
Táplálkozás
Állománynagyság
Vonulás
Védelem
Irodalom

 


Elterjedés

 

Hatalmas költõterülete kiterjed Európára, Ázsiára, Észak-Amerikára és Észak-Afrikára. Európában a mediterrán régióktól a Skandináv országok északi területéig (70 fokN) vannak fészkelõ kolóniái. Elterjedése nagyban követi a folyókat. A különbözõ emberi tevékenységek (homokbányászat, építkezések) révén kialakuló partfalak a folyóktól távoli fészkelését is elõsegítették napjainkra. Magyarországon a középhegységek magasan fekvõ, erdõvel borított területeinek kivételével mindenüt találkozhatunk fészkelésével ott, ahol a fészkelésre alkalmas partfalak vannak. Különösen gyakori a Tisza folyó mentén Marián 1968, Szép 1991), valamint nagyobb tavaink körzetében.

Fészkelõhely

Tiszamenti partifecske telepA folyók szakadópartjainak, homok-, sóderbányák vagy akár házalapok függõleges partfalainak felsõ részén ássa fészkelõüregeit. A több éven keresztûl a Tiszán végzett felmérések alapján megállapítható, hogy bizonyos esetekben már a 0.5 m magas függõleges résszel rendelekezõ partfalon is költenek, de elõnyben részesítik az ennél lényegesen magasabb partfalakat (Szép 1991). A régi üregekben szaporodó és áttelelõ nagyszámú parazita miatt a partifecskék kerülik az elõzõ évi fészkekkel teli partfalakat. Nagyon fontos, hogy a madarak tavaszi megérkezéséig az elõzõ évi, régi fészkekkel teli partfalakat friss, régi üregek nélkûli fal váltsa fel. Nagyszámú fészkelésére a Tisza évrõl-évre kora tavasszal leomló szakadópartjaiban, valamint a rendszeresen használt homokbányákban számíthatunk.

Költési idõ

A elsõ csoportjai április közepén-végén érkeznek, de a teljes állomány csak június közepére ér vissza. Az állomány nagyrésze május közepe - június eleje között érkezik és kezdi meg az üregek kiásását. A másodköltések, valamint a kései elsõköltések miatt augusztus közepéig, bizonyos években akár augusztus végéig találkozhatunk fiókát etetõ madarakkal. Feltehetõen az afrikai telelõterûleten bekövetkezõ szárazságok okozta rossz kondició miatt, bizonyos években (pl. 1987, 1991) az elsõ madarak csak május elején érkeznek meg és ezen években a másodköltés is rendkivül ritka (Szép 1995).

Fészkelés

A partifecske a ritka magányos fészkeléstõl eltekintve tipikus telepesen fészkelõ. A Tiszán az átlagos telepméret 158 pár (Szép 1991) és a tiszai közel 30 000 páros állomány közel 50%-a 500 párosnál nagyobb telepeken költ. A Felsõ-Tiszán, Tiszatelek térségében van Európa legnagyobb ismert partifecske telepe, amely mérete 1500-2500 pár között mozog (Szép 1995). A fészkelõtelepre való megérkezés után a hím egyedül kezdi meg egy, néha több üreg kiásását. Párbaállás után már a tojóval együtt fejezik be a 40-120 cm hosszú fészkelõüreget, amelyhez 5-14 nap szükséges. Az üregek kb. 60%- ban kerül sor tojásrakásra (Szép 1990). Kisebb telepeken a lakottság elérheti a 80-90%-ot is. A Szép T.-nek a Felsõ-Tiszán 1993-ban, 162 db fészeknél végzett vizsgálatai alapján az elsõ fészekalj átlagosan 5.17 tojásból áll. Az elsõ fészekaljak kb. 80%-ból repülnek ki fiókák, amelyek átlagos száma 3.6 fióka fészkenként (Szép elõkészület alatt). Másodköltésre csak az április végén, május elején fészkelésüket megkezdõ pároknak van esélye. Ezen madaraknak kb. 40%-a képes a második fészekalj lerakására, amely átlagosan 3.83 tojásból áll (Szép elõkészület alatt). A második fészekaljat lerakó madarak 80-90%-a a kotlást abbahagyja és eltávozik a teleprõl, amelynek nem valaminemû zavarás az oka, hanem valószínûleg a vonulásra való felkészûlés lehet (Szép elõkészület alatt). A telepeken a különbözõ párok tojásrakása és fióka kikelése a fészkek 80%-ban 13 nap alatt történik meg. E szinkronitásnak fontos szerepe van a fészkelés sikerét illetõen (Szép és Barta 1991). A nagyobb telepeken gyakran lehet a kabasólyom látványos támadásait látni, amelyek pusztítása (Szép és Barta 1992) lényegesen alatta marad a menyét, nyest, róka valamint a házimacskák okozta veszteségeknek (Kalotás 1982). Kabáczy (1922) azon ritka jelenségrõl számol be, amikor a partifecske molnárfecske fészekben költött.

Táplálkozás

A partifecske táplálkozásában döntõ szerepe van a kisméretû (1-4mm) nagyságú rovaroknak. Különösen gyakori tápláléka a levéltetvek, hangyák szárnyas alakjai, kistermetû légyfajok, árvaszunyogok de a Tiszán tiszavirágzás során gyakran lehetet látni, amint a 7-8 cm hosszú tiszavirággal is etetik a fiókákat. Táplálékukban nincs kitüntetett szerepe a vízi rovaroknak, hisz gyakran táplálkoznak a víztõl távoli mezõgazdasági területeken (Turner és Rose 1989). A víz közelségének inkább a hideg, táplálékszegény idõszakban van jelentõsége, amikor a vízek fölött több táplálékot tudnak gyûjteni, mint más élõhelyeken. Táplálékállataik felderítésében, amely rovarok gyakran nehezen megtalálható nagy sûrûségû foltokban tömörûlnek, szerepe lehet a telepes fészkelésnek, amely növelheti a foltok megtalálásának esélyét (Szép és Barta 1991, Szép et al. 1995).

Állománynagyság

A teljes európai állománya minimum 2.6 millió pár (Tucker és Heath 1994). Magyar állománya 60-80 ezer pár körülire tehetõ, amely egyike Közép-Európa legnagyobbjainak (Tucker és Heath 1994). A fészkelõ madarak jelentõs része a Tisza (17-33 ezer pár) (Szép 1995), Maros (1-11 ezer pár) (Szombath és társai 1993) és a Dráva mentén a folyók szakadópartjaiban fészkel. A Tiszán és annak felsõ szakaszán 1986 óta folyó állományfelmérési munkák alapján tudjuk, hogy igen jelentõs állományingadozások lehetnek a különbözõ évek között. Az 1990-ben 33.310 páros tiszai álomány 1991-re közel 50%-al csökkent 17,760 párra (Szép 1995). E vizsgálatok kimutatták, hogy a drasztikus csökkenések hátterében az afrikai telelõ területeken (Szahel övezet) bekövetkezett szárazságok állnak, amely a fészkelõ madarak átlagosan 45-50%-os túlélési rátáit 25-30%-ra csökkentik (Szép 1995). Az alacsony túlélési esély miatt a legidõsebb ismert korú madár 9 éves (Szép 1992)

Vonulás

A közép-európai partifecske állomány Afrika Szaharától délre esõ területein telel. Nincs magyar gyûrûzési adata afrikai telelõterületérõl. A Felsõ-Tiszán gyûrûzõttek közül egy Izraelben és három Máltán kerûlt kézre (Szép 1995).

Védelem

Nyugat és Dél-Európában csökkenõ állománya, míg a földrész többi részén stabil. A Tiszán szakadópartokban költõ, Európában egyedülálló nagyságú fészkelõállomány védelme fontos feladat. Különösen fontos, hogy a partvédelmi munkák tervezését és kivitelezését elõzetes hatásvizsgálatok elõzzék meg, gondoskodva az adott körzetben fészkelõ állomány részére megfelelõ számú és nagyságú szakadópartról. Meg kell tíltani a partifecske-telepeknél a horgászatot a költési idõszakban, el kell érni, hogy e szakadófalakba ne ássanak lejárót és egyéb a függõleges falat módosító beavatkozást ne végezzenek. A védelem ellenére évente több ezer fészek pusztul el a homokbányákban tudatlanság vagy sokszor szándékos rombolás miatt (Szép 1979, Kertész 1991, Sóvágó 1991). Azon bányákban, ahol rendszeresen fészkelnek fecskék a pusztulások megelõzése érdekében a madarak megérkezése elõtti napokban partfalakat érdemes kialakítani, lehetõleg a délnek nézõ oldalon. A fecskék által lakott falak aljában, tetején, valamint a széleken kb. 5 m-es körzetben mindennemû földkitermelést szüneteltetni kell augusztus végéig. A költési idõszak végeztével a madarak megérkezéséig hasznos, ha a régi üregekkel teli falat lebányásszák. Védett madár, természeti értéke 5000 Ft.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.